Em                D
Nem akarok többé
Bm              C
egyedül járni a sötét utcán
Em                D
én nem akarok többé
Bm              C
agyalni azon, ami elmúlt már

Em
Nekem mindenki mondta, hogy vigyázzak
D
aki várta, hogy hibázzak
Bm
én lettem az, aki elromlott
C
te meg, aki ettől nem boldog
Em
tényleg ezt akarjuk?
D
mi a célunk, merre tartunk?
Bm
a kapcsolatunk: elfutott nyár
C
hogyan is állunk, nem tudom már
Em
én soha nem tettem volna semmit azért,
D
hogy neked ártsak
Bm
én akartam hinni bennünk
C
én soha nem hittem, hogy te leszel,
Em
akit meg kell, hogy bánjak
D
nem tudom, mennyi van bennünk
Bm
hogy színes-e még vagy szürke
C
hogy igazából kihűlt-e
Em
hogy ki leszek-e miattad ütve
D
agyalok rajtunk padokon ülve
Bm
rólad szól a szomorú séta
C
mikor a telefon néma
Em
börtönrácsot rajzol rám'
Dm
az emlékek árnyéka  

Em                D
Én menteném a menthetőt, 
Bm                    C
de már nem tudok úgy érezni többet
Em                D
ez a hely már rég nem az otthonom
Bm                    C
hazafele sétálok belőled
Em                D
elengedni túl nehéz,
Bm                    C
ha veled vagyok egy egész
Em                D
nincs ott bennem, akit te kerestél
Bm                    C
és én se lelem benned, akire vágytam

Em                D
Jön az esti séta előhívja
Bm                C
itt az életem negatívja
Em                D
még van olyan részem, ami rád írna
Bm                C
ez behúz
Em                D
tudtuk, hogy vége, de elbújtunk
Bm                C
két szellem a képen, mi elmúltunk
Em                D
rohantunk volna, de nem volt út
Bm                C
lejártunk, elmúlt